Mint emlékezetes - nagyon is emlékezetes! -, Anders Behring Breivik 2011 júliusában pokolgépet robbantott Oslo kormányzati negyedében, majd 69 embert, köztük gyermekkorúakat is megölt a közeli Utoya szigetén. A végső összeg 77 halott - és sok sebesült.

Nálunk is léteznek hozzá hasonló mentalitású emberek. Közéjük sorolnám azokat az ismeretleneket, akik - a budapesti amerikai nagykövetség jelentése szerint Orbán Viktor környezetével kapcsolatot tartva - 2006 őszén erőszakos tömegmegmozdulást, terrortámadást szerveztek a magyar alkotmányos rend ellen, melynek során zavargásokra, gyújtogatásokra, barikádharcra, kődobálásra és tankelkötésre került sor Budapesten. A rendőrségnek nagy erőkkel, és alapvetően törvényes eszközökkel (gumilövedék, vízágyú, könnygáz, lóról történő tömegoszlatás stb.) sikerült megfékeznie a terrortámadást, de szabálytalanságok is előfordultak (a rendőrök nem viseltek azonosító jelet), és szórványosan egyes rendőrök is követtek el ún. hivatali bűncselekményeket ("bántalmazás hivatalos eljárásban"), amikor például egyes, már elfogott bűnözőket bántalmaztak, vagy tiltott eszközt, "viperát" használtak az intézkedés során.

De ez mellékszál. Érdekesebb, hogy a most bíróság előtt álló norvég tömeggyilkos korábban állítólag Magyarországon is járt, és kapcsolatot tartott fenn a magyar szélsőjobbal. Az interneten tavaly megjelent manifesztumában többször is megemlíti Magyarországot, hivatkozik a MIÉP-re és a Jobbik Magyarországért Mozgalomra mint Európa-ellenes szervezetekre, és élő nexusban volt a budapesti terrorcselekményekben nagyon is aktív Hatvannégy Vármegye Mozgalommal is.

Még ennél is izgalmasabb, hogyan visszhangozza ez a sátáni tömeggyilkos még a bírósági tárgyaláson is (!) a hivatalban lévő magyar miniszterelnök nézeteit az Európai Unió és a magyar szuverenitás konfliktusáról - mint tudjuk, a magyar választók 2003. április 12-én népszavazáson döntöttek Magyarország szuverenitásának részleges feladásáról az uniós csatlakozás idején -, és az EU szemére veti, hogy Orbán Viktort és a magyar kabinetet véleményük megváltoztatására akarja kényszeríteni arra hivatkozva, hogy a budapesti kormány "intoleráns, nacionalista és náci". Breivik szerint ez is azt mutatja, hogy az EU "nem demokratikus intézmény".

Nem vitás, Magyarországon is léteznek szélsőséges pártok, és az sem vitás, hogy a hol szabadságharcot hangoztató, hogy Európa-pártinak mutatkozó, kettős beszédű Fidesz és a fideszes miniszterelnök sem riad vissza szélsőséges megnyilatkozásoktól, amikor például "idegenszívűekről" beszél, vagy a manifeszt rasszista Demokrata című hetilapot dicséri. Radikalizmusban azonban ezek még nem érték utol Breiviket. Adja isten, hogy ne is érjék utol soha.

De a rokon, nacionalista, "kultúrnemzeti" eszmék miatt nem volna szabad csak úgy elnézni ezt az eszmei Európa-ellenes rokonságot.

Loptam-e, csaltam-e, hazudtam-e, ez itt a kérdés. Le tudom-e írni, hogy álamfő? Bírok-e a törvényhozás motorja lenni, vagy legyek inkább kuplung? Van-e szeretőm, megrontottam-e ártatlan néger kisfiúkat, voltam-e szt-tiszt vagy háromperhármas besúgó? Hogyé vettem a doktorimat? Bírok-e beszélni külföldiül? Buzi-e vagyok?

(A fotó illusztráció.)

Ilyet még Orwell sem volt képes kitalálni, ilyesmi csak Magyarországon lehetséges: egy ismert antiszemita figura, pillanatnyilag az Országgyűlés ideiglenes elnöke, az MDF-alapító Lezsák Sándor mond beszédet az Élet Menetén, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján.

Lezsákot személyesen ismerem vagy negyven éve. Nemcsak egy antiszemita ő a sok közül, hanem olyan politikus, aki antiszemitizmus egyik magyarországi főalakjának, Prohászka Ottokár püspöknek a Jobbikkal együtt avatott szobrot, és dicsérte a püspököt a "kozmopolita-parazita elemek" (értsd: a zsidók) megfékezéséért (értsd: a zsidótörvényekért).

Lezsák Sándor beszédet mondott a rendszerváltást kisiklató "komplett náci alapvetéssel" jelentkező Csurka István temetésén is. "Radikális volt, de nem szélsőséges" - mondta Csurkáról. Aki, mármint Csurka, szerintem szerencsére nem volt radikális - nem követelt elgázosítást, deportálást a zsidóknak, nem hajtott végre sorozatgyilkosságot a cigányok ellen, mint ideológiai elvtársai és tisztelői -, de szélsőséges igen: ő is legyőzendő ellenfeleknek, mert kozmopolitáknak és parazitáknak tekintette őket.

Ma, április 14-én 19 órakor - éppen kiment a szombat - komoly bajban vannak az emlékmenetet szervező zsidó hitközségek, a pártoló zsidó és nem zsidó szervezetek.

***

Mielőtt a falra kikerült volna a poszt, egy e-mailben úgy értesültem, hogy mégsem mond beszédet Lezsák holnap. Volt elég kurázsi a szervezőkben visszautasítani Orbánékat. A hír egyelőre nem hivatalos.

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi, 
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban 
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

Most, hogy egy "névtelen blogger" - a néhai álamelnök így nevezte az őt doktori címétől, ha nem is de iure, viszont de facto megfosztó, és végső soron hivataláról való lemondásba hajszoló, magát megnevezni nem kívánó tényfeltáró, nyomozó újságírót -, szóval most, hogy egy "névtelen blogger" megbuktatta Schmitt Pált, be kell számolnom arról is, hogy egy másik névtelen blogger, azaz szerény személyem, nemzetközi konfliktusba kergette bele Magyarországot, és ennek nem lesz jó vége, annyit előre megmondhatok.

A Lunacek-ügyről van szó ismét, amelyről már írtam egyik korábbi posztomban: Tisztelet Ulrike Lunaceknek! címmel. Ahogyan a Magyar Hírlap ott is idézett szerzője írja: A Népszabadság „Orbántakarodj” című blogján fellelt – Dávid-csillagot szemetesben ábrázoló, házi készítésű plakátot mutató – fényképre alapozta a békemenet elleni antiszemita vádjait csütörtökön Brüsszelben Ulrike Lunacek zöldpárti képviselő. A januári civil demonstráció egyik szervezője, Csizmadia László szerint az osztrák politikus provokál „a félmilliós tömegből előrángatott fotóval”. Miután Ulrike Lunacek, az osztrák Zöldek európai parlamenti képviselője a csütörtöki, brüsszeli közmeghallgatáson sérelmezte, hogy a békemenetben „nagyon erős antiszemita jelszavakat” mutató plakátok voltak, lapunk tegnap megkérdezte a politikust, mire alapozza kijelentéseit. A képviselőnő a hét utolsó munkanapján már nem volt elérhető, helyette Lunacek sajtófőnöke, Wolfgang Machreich válaszolt. Közölte, a képviselő a Népszabadság Online „Orbántakarodj” blogján és a Stop.hu hírportálon értesült az antiszemita szimbólumokról. Előbbi közzétett egy fotót, amelyen egy beazonosíthatatlan helyszínen álló tüntető transzparensén magyar nemzeti színekbe öltözött személy a kukába dobja a Dávid-csillagot, a vörös csillagot és az EU zászlaját. Machreich szerint a Stop.hu pedig arról számolt be, hogy a tüntetésen meg lehetett vásárolni a Jud Süß című antiszemita film magyar fordítását.

A vitának következményei lettek. Az Echo TV-ben Bayer Zsolt "agyament, ótvar, hazug idiótának nevezte az osztrák képviselőnőt, majd Lunacek asszony panaszára , amelyet a politikától meggazdagodott Széles Gábor médiájához intézett, bocsánatot kért a jelzőkért - ámbár mondanivalóját fenntartotta. A kiváló Galamus mai híre szerint a képviselőnő most már a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsához fordult, mert 'a műsorban elhangzott kijelentések nem tartották tiszteletben az emberi méltóságot, és ezzel megsértették a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényt'. A közleményhez mellékelték a Médiatanácshoz intézett magyar nyelvű beadványt. Ebben az olvasható: 'a képviselőnek az EP alapjogi bizottsága (LIBE) február 9-i meghallgatásán elhangzott hozzászólásai közül egyetlen (...) állításra reagálva, ám azt összefüggéseiből és a meghallgatáson kifejtett álláspontjának egészéből kiragadva több minősítő kijelentés hangzott el'. Ezek mindegyike sértő volt, és nem a megszólalást, hanem személyében a kérelmezőt minősítették.” Eddig az idézet a Galamus ma reggeli kiadásából. Illetve még egy mondat: "A képviselő a panasz benyújtásával egyidejűleg az Echo TV-nek küldött elektronikus levélben visszautasította az Echo TV meghívását egy élő televíziós vitára Bayer Zsolttal".

El tud valaki képzelni egy kiegyensúlyozott Echo TV-t? Miközben itt - valljuk be! - névtelen blogger lévén eldicsekszem azzal, hogy immár a nemzeti médiatanácsot is érintő kalamajkát okoztam egy, az úgynevezett Békemeneten hurcolt, azaz fideszes antiszemita és Európa-ellenes tábla fotójának közlésével, szeretném kiábrándítani az általam nagyra becsült Ulrike Lunacek EP-képviselőt naivitásáért. Ő ugyanis korábban, az Echo TV-hez írt levelében mondatai „korrekt, tényszerű és kiegyensúlyozott bemutatására” kérte a televízió szerkesztőit és műsorvezetőit - köztük az inkriminált, Európa-ellenes tüntetés szervezőjét -, ami olyan, mintha egy békát kérne arra, hogy gólya módjára repüljön.

Egyébként pedig éljenek a névtelen bloggerek.

"Zum Beispiel die von 1985 bei der IOC-Session in Berlin, als das gastgebende NOK der DDR die Kosten für eine nächtliche Begleiterin begleichen musste" - mondja a német közszolgálati rádióban Klaus Blume sportújságíró, és idézi az egész jegyzetet szemléjében a Galamus.

A fotón: Schmitt Pál álamelnök, ezúttal kurva nélkül...

Es ist aus, Pál. Itt a vége, Pali. Ez a tegező stílusú, második személyű, személyes hangú közszolgálati rádiójegyzet címe.

„...Schmitt Pál [...] szorgosan építette karrierjét. Magyar nagykövetként Madridba ment, ahol hamarosan szinte baráti közelség fűzte Juan Antonio Samaranchhoz, a fasisztoid spanyol NOB-elnökhöz. A korabeli bennfentesek nem csodálkoztak, hogy 1999-ben Pált NOB-alelnökként, suttogva pedig egyenesen Samaranch utódaként emlegették.”

Korábban már - kicsit talán túllépve a blogolás etikai normáit is - Majomország című posztomban idéztem Schmitt egykori, most névtelenséget kérő munkatársának e-mailjét a mai köztársasági elnök házasságon kívüli szerelmi kapcsolatáról, bár hozzátettem, hogy az ilyesmi Magyarországon - és egyáltalán, a világias gondolkodású, liberális Európában - nem számít különösebben botlásnak. Bulvárhírnek is csak azért alkalmas, mert főszereplője még mindig "álamelnök", s mint ilyen, "sérthetetlen".

Lepattan róla minden pletyka, na.

Az azonban már morális kérdés, amit ez a sportújságíró, a Fidesz Palijának régi ismerőse mond egy 1985-ös berlini NOB-tanácskozás kapcsán: "...például azt, hogy a NOB berlini tanácskozásán, 1985-ben a vendéglátó NDK Nemzeti Olimpiai Bizottságának kellett fedeznie az éjszakai hölgykísérő költségeit."

"Zum Beispiel die von 1985 bei der IOC-Session in Berlin, als das gastgebende NOK der DDR die Kosten für eine nächtliche Begleiterin begleichen musste."

A kommunisták pénzén kurvázni? Pali! Nem sok ez egy kicsit?

A hazug embert hamarabb utólérik, mint a Sch... kutyát.

Sch. nehezményezte, hogy a Semmelweis Egyetem vizsgálóbizottsága, amely megállapította a "művéről", hogy jelentős részben - kerekítve 95%-ban - idegen kutatási eredményeket tüntet fel a sajátjaként, nem hallgatta meg őt. Mert ha meghallgatta volna, akkor...

Mi lett volna akkor? Semmi.

Egyébként Sch. hazudik, így akarja megúszni a dolgot. Kiderült, hogy a vizsgálóbizottságot felállító dékán felajánlotta neki, hogy kifejtheti a véleményét a bizottság előtt, ő azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. Viszont fogadta hivatalában a bizottság vezetőjét - a tagokat nem -, és hogy ott miről beszéltek, arról hiteles forrás, megerősített jegyzőkönyv, hang- vagy videófelvétel nem áll a rendelkezésünkre.

Ellenben az illetékes miniszter a most lemondott rektortól sürgősen bekérette az egyetem szenátusának üléséről készült jegyzőkönyvet, hogy megtudja, mi hangzott el a tanácskozáson. Ezzel akarja megijeszteni az országot? Garantálom, hogy nem fog sikerülni.

Magyarországon nagy hagyománya van a diktatúrának, az önkényuralomnak. Mi szinte sohasem éltünk demokráciában. A hatalommmal szembehelyezkedő rebelliseket itt fel szokták akasztani (esetenként lenyakazzák őket, vagy simán tarkónlövik), majd sokakat börtönbe zárnak eltérő politikai nézeteikért vagy demokratikus tetteikért. A magyar jakobinusok eltiprói, az aradi vértanúk kivégzői, a darutollas Horthy-különítményesek, majd Szálasi, Rákosi, Kádár mind ezt a szép hagyományt követték.

A "közszolgálati" - értsd: állami, szervilis, nyalonc - sajtó, tévé és rádió itt nem tud diktatúrát fenntartani. A Fidesz alá nyomott igazságszolgáltatás sem. A becsületes emberek kirúgása a hivatalukból, a fő politikai ellenfél - Gyurcsány Ferenc - parlamenti diszkriminálása sem. Ez nulla. Hazudni, lopni, csalni, fenyegetni pedig túl átlátszó is, Sch. úr (miniszter úr, miniszterelnök úr), és annyit sem ér, mint a lepkefing.

Inkább akasztani kéne, az a magyar virtus, az a történelmi nemzeti tradíció. Ez így kevés lesz.

Schmitt Pál, az emberek embere - és a mögötte álló Orbán Viktor - majmoknak néz minket, akiket simán meg lehet etetni a tévé képernyőjéről bedobált hadovával. Ha viszont eltűrjük, hogy egy tolvaj szimbolizálja a nemzet egységét, akkor a világ néz úgy ránk, mint egy állatkerti majomketrec lakóira. Akár így, akár úgy, szégyellhetjük magunkat Schmitt Pál és Orbán Viktor miatt is, magunk miatt is.

Szóval így valahogy. Majomnak lenni vagy nem majomnak lenni, ez itt a kérdés. A SOTE szenátusának a doktori címet megvonó döntése után, fellebezés nem lévén, már jogerősen így van.

A majmok majma dolgozatából - idézem (!) a hvg.hu-t, ismételjük el a tényeket - "mintegy 180 oldal szinte szó szerinti egyezést mutat Nikolaj Georgiev bolgár sportkutató egy másik, 1987-ben hasonló címmel készített francia nyelvű tanulmányával [...], ezen felül 17 oldal Klaus Heinemann német professzor 1991-ben megjelent tanulmányának fordítása . [...] Az államfő a Kossuth Rádió reggeli műsorában utasította vissza a plágiumvádakat, és azt mondta, hogy a 180 oldalnyi – szerinte az egyes jegyzőkönyvekből mindenki, így Georgiev számára elérhető – „törzsanyagon” felül a dolgozatában a fennmaradó 30-35 oldalnyi szöveg (amely Schmitt szerint a következtetéseit tartalmazza) a saját munkája. [...] Schmitt ebben sem mondott igazat, hiszen dolgozatának Következtetések című fejezete szinte teljes egészében a Georgiev-mű egyik fejezetének átvétele . A fentieket figyelembe véve Schmitt 215 oldalas dolgozatából mindösszesen hozzávetőleg 12 oldal maradt. A 10 számozatlan oldalt is a disszertációhoz számítva úgy tűnik, hogy 225 oldalból 213 oldal, vagyis a szöveg 94,6 százaléka más munkák átvétele."

Hadd tegyem hozzá: semmi garancia arra, hogy a maradék 12 oldal a saját munkája volna. És 12 lapos doktori disszertáció egyébként sem létezik, akármit is ígérünk az anyukánknak.

A kérdés most már az, hogy miért jó ez a szégyen Orbán Viktornak. Magyarország egyéb okokból is a világ páriája lett, a kormány a korábban "közmédiának" nevezett - azaz az adófizetők pénzéből fenntartott - rádió- és tévécsatornák, valamint az MTI maga alá rendelésével jelentősen korlátozta a sajtószabadságot, akárcsak az igazságszolgáltatás függetlenségét, fenyegetéssel csalta ki a magán-nyugdíjpénztárakban összegyűlt megtakarításokat, sterilizálta az alkotmánybíróságot, a 2006-os, meg-megújuló - Orbán környezetével kapcsolatot tartó - utcai, erőszakos puccskísérletek kötelességszerű felszámolását "állami terrornak" nevezi, és igyekszik a miniszterelnök fő ellenfelére, Gyurcsány Ferencre rálőcsölni, akit egyébként is szeretne valamilyen - tulajdonképpen bármilyen - váddal börtönbe juttatni. A fentiek és az ánortodoksz, populista gazdaságpolitika, valamint a középosztályt (értsd: a keresztény, úri osztályt) megteremteni szándékozó szociálpolitika, a nyomor kriminalizálása, az újnyilas Jobbik nemzeti szocializmusának majmolása egyszerre kelt felháborodást, lesajnálást és közröhejt a világsajtóban.

Sokak szerint azért ragaszkodik Orbán Schmitthez és a vele együtt járó szégyenhez, mert Schmitt zsarolható, és ezért a szervilizmusa garantált. Akárcsak a sok emberhez eljutó állami média, ő sem jelent kontrollt a kormány számára. Csakhogy az ilyen ügyek kiderülésével egyre fogy a zsarolhatóság alapja és lehetősége. Tudjuk, hogy a doktori címét jelentő értekezést szinte teljes egészében lopta. Tudjuk, hogy 3 évre felfüggesztett 4 hónapi szabadságvesztés-büntetésre ítélték egy 1964-ben gondatlanságból elkövetett közlekedési bűncselekmény miatt. Tudjuk, hogy az Astoria szálló igazgatóhelyetteseként a kommunista rendszer SZT-tisztjeivel és besúgóival, külföldi politikusok beszélgetéseinek lehallgatóival kellett együttműködnie. Egy 2011. március 17-i hvg.hu-cikkből az is kiderül, hogy - már a Fórum szálló igazgatójaként - egy vesztegetésért és deviza-bűncselekményekért elítélt társasággal tartott kapcsolatot, amelyről egy besúgójelentés is beszámol, ám ebben az ügyben csudálatosképpen még csak ki sem hallgatták.

(A napokban kaptam egy e-mailt, amelynek írója azt állítja, hogy a "példás családi életet" élő Schmitt a hetvenes években külön költözött - egy kicsi mozgás mindenkinek kell! - a tévében estitornázó családjától, és egy Éva nevű nőtől a házasságon kívül fiúgyermeke is született, aki később, már a kilencvenes években, szakácstanulóként, egy elektromos baleset áldozata lett az egyik luxusszálloda konyháján. Ezzel azonban Schmitt akkor sem zsarolható, ha igaz a pletyka. Egyrészt azért nem, mert szeretőt tartani egyáltalán nem bűncselekmény, másrészt mert a magyar publikum - szerintem helyesen - messzemenően tolerálja az ilyen "kisiklásokat", és magánügynek tekinti őket.)

Szóval a kérdés kérdés marad. Zsarolható-e Schmitt, és ha igen - van még valami, amit nem tudunk? -, akkor mivel? Vagy fordítva áll a dolog, és Schmitt zsarolja valamivel Orbánt? Szánalmas, Magyarországnak súlyos presztízsveszteséget okozó majmok kurkásszák egymást, mi pedig a tömegmédia hintáján lógva egykedvűen bámuljuk őket? Mi ez itt? Majomketrec? Majomország?

Orbán a saját (állami) rádiójában azt mondta, hogy az alkotmány (?) szerint a köztársasági (?) elnök "szent és sérthetetlen", tehát nem lehet a pozíciójából elmozdítani. Csak akkor válik meg a tisztségétől, ha saját jószántából lemond.

>[Utólagos betoldás. Gordon 2. számú kommentjében ezt írja: Az idézett kijelentés a valóságban így hangzott: "Nézze, már a negyedik köztársasági elnökkel dolgozom együtt. A magyar alaptörvény szerint a köztársasági elnök személye sérthetetlen, én pedig ehhez tartom magam".]<

Ennek a "szent és sérthetetlen" dumának azonban némiképpen ellentmond, hogy az első köztársasági elnök emlékére emelt szobrot meglehetősen profán körülmények között lerombolták a Kossuth téren, és állítólag Siófokon állítják majd ismét fel. Ezzel tehát megsértették - na nem a köztársasági elnököt, hanem - az alkotmányt. Már ti. ha van még alkotmányunk.

De mi a túrót jelent az, hogy egy ember "szent és sérthetetlen"? Hogy példamutató élete, makulátlan tisztessége, erkölcse révén halála után Isten trónszékének lábához kerül jutalmul? Vagy hogy - a fenti makulátlanság miatt - kivételesen már életében üdvözül?

Tudomásom szerint valakinek a szent voltát a római katolikus egyházban is csak hosszas vizsgálat után - az advocatus diaboli, azaz az ördög ügyvédje közreműködésével - állapíthatja meg maga a vatikáni teokrácia államfője, Róma püspöke, azaz maga a pápa is. A korábbi Ratzinger bíboros, aki ma Benedeknek nevezi magát, és hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen. Ő pedig ilyet még nem mondott.

A sérthetetlenség sem könnyebben értelmezhető a fentieknél. Talán Schmitt Pált nem fogja a golyó? Nem viszket a nyakán a szúnyogcsípés? Nem kapkod legyek után? Ebből eddig mindössze annyit érzékeltünk, hogy hiába állapítják meg róla illetékes tudós testületek, hogy lopott vagy kétszáz oldal - sőt több - szellemi terméket, ezen nem sértődik meg, és továbbra is készen áll a haza (a "haza": ez Orbán Viktor egyik mellékneve) szolgálatára.

Van tehát az állítólagos alkotmányban egy kijelentő mondat, amely tökéletesen értelmetlen.

Mi a ...szomra kellett volna figyelmeztetnie a bíráló bizottságnak Paját? Hogy nem szabad lopni? Akkor Kolompár Euzébió krumplitolvaj is ártatlanul ül? Mert senki sem figyelmeztette? Na húzzatok innen, Viktor, amíg szépen mondom.

A Magyar Nemzet már tudja, vagy tudni véli, amit mi csak holnap fogunk tudni: komoly tudós professzorok saját tekintélyüket, tudományos presztízsüket és erkölcsi tartásukat is lenullázva megpróbálják kimosni a szarból dr. Schmitt Pál államelnököt. A Kádár-korszakban sportolóból az Astoria-szállónak a belső elhárítással is kapcsolatot tartó igazgatójává és sportvezetővé váló, később nagykövet, MSZP-s főpolgármesterjelölt-aspiráns majd Demszkyvel szemben bukott jobboldali (MDF-Fidesz) főpolgármester-jelölt gyakorlatilag a teljes doktori disszertációját lopta különböző - mások szellemi tulajdonát képző - tanulmányokból.

Ez az ember egy vicc. És mint ilyen, nagyon is jól illik a "ne mi kapjuk a legtöbbet" orbáni maffia tolvajkormányához. Mert azért ne felejtsük el, hogy az elegáns "plágium" kifejezés mögött ugyanolyan pofátlan lopás van, mint bármelyik bolti tolvajlás mögött, csak egy kicsit nagyobb értékre elkövetett lopás. És ezzel Schmitt nagyon is beleillik pártunk és kormányunk elitjébe, akik valóban bűnszövetségbe illő módszerekkel haladtak és haladnak előre gazdasági és politikai karriervonalukon.

Szomorú is volnék, ha olyan morális, művészi és tudományos tekintélyek válnának Orbán Viktor kutyáivá, mint Schmitt Pál elődei: a neves alkotmányjogász Sólyom László, a nemzetözi hírű akadémikus Mádl Ferenc és a köztársasági elnöki posztnak valóban erkölcsi tekintélyt adó egykori SZDSZ-es politikus, Göncz Árpád. Velük nem is tudná feltörölni a mocskát a Kisember.

Ez az ország itt a Gonosz birodalma lett, amikor büntetni kezdték a hajléktalanságot és a szegénységet. Mostantól azonban jelképesen is egy tolvajjal leszünk megkoronázva. Tolvajország leszünk. (És milyen jól illik hozzánk - legalábbis a kétharmadunkhoz!)

"2009-ben lettem a Duna TV pozsonyi tudósítója - írja Rudas Dóra 'Az egyetlen magyar párt' és a sajtószabadság című cikkében a szlovákiai Paraméterben. - A TV vezetői akkor azt kérték tőlem, következetesen ragaszkodjak a közszolgálatiság alapelveihez, tehát igyekezzek minél több szempontból bemutatni a szlovákiai magyarok helyzetét, szólaltassak meg minél több oldalt egy-egy konkrét problémánál. Az akkori megyei választásokon mérettette meg magát először az MKP és a Híd. Izgalmas és szórakoztató volt akkor a tudósítói munka, először hasonlíthattam össze két magyar párt programját, állíthattam szembe két politikai erő pozitív és negatív lépéseit. Akkori főnökeimnek nagyon tetszett a munkánk, operatőr kollégámmal együtt sok-sok dicséretet kaptunk. A megyei választásokon 2009-ben az MKP teljesen legyőzte a Hídat. Amikor ezt az eredményt értékelni kellett, Csáky Pál sértődötten visszautasította, hogy nyilatkozzon nekem, mivel szerinte elfogadhatatlan, hogy a tudósításaimban két magyar pártról beszéltem.

Az MKP csatlósai egy nyílt levelet is megfogalmaztak ellenem, feljelentést tettek a Duna TV-nél, mert pontosan betartottam a közszolgálatiság szabályait és nem kampányoltam senki mellett, hanem kiegyensúlyozottan tudósítottam. Nem vicc, ez állt a leváltásomat követelő levélben. A Duna TV akkori vezetése azzal védett meg, hogy a BBC alapelveit betartó újságíró vagyok, szakmailag nem kifogásolható a munkám, ezért maradok.

Magyarországon azonban rendszer- meg mindenváltás jött, a 2010-es parlamenti választásokat már az Orbán-éra szellemiségében vártuk. Szinte minden főnök alatt megingott a talaj a Duna TV-ben is, ezért szépen arra kértek, ha lehet, próbáljak egy kicsit többet foglalkozni az MKP-val és kevesebbet a Híddal. Az akkori kampány előtti egy hónap munkájára nem vagyok túl büszke. Megpróbáltam eleget tenni a munkáltatómnak, Bugárékat sokkal kevesebbszer szólaltattuk meg, mint Berényiéket, és mi lett az eredmény? Az „egyetlen magyar párt” kimaradt a pozsonyi parlamentből. És láss csodát, Bugár Béla a győztes választások éjszakáján nem azzal küldött el, hogy szóba sem áll velünk, hanem kommentár nélkül nyilatkozott és a jövőbeli jobb együttműködésben reménykedett.

[...]

Arról itt most nem fogok írni, miért nem vagyok ma már a Duna TV pozsonyi tudósítója, mivel ez túlságosan is személyes ügy, egyébként egykori főnökeim közül sincs ma már senki a magyar közszolgálati médiában."

A március 15-i ünnepségek közül én a Demokratikus Koalíció Egyetem téri tüntetésén vettem részt, és innen sétáltunk át a Milla rendezvényére a Szabadsajtó útra. Szerettem volna - szokás szerint - sok fotót készíteni. Sajnos azonban a fényképezőgépemben behalt a két ceruzaelem, és venni se tudtam út közben. Ráadásul a telefonom is lemerült, mert Sajókaza és Budapest között, és aztán utána is bekapcsolva hagytam a GPS-t (persze be sem kellett volna kapcsolnom, hosszú és kalandos életem folyamán én már minden három számjegyű utat bejártam, ráadásul most dőzsöltünk, mert autópályán jöttünk a feleségemmel).

De mindegy (vagy ahogy a márciusi hős, Petőfi Sándor édesanyja, Hrúz Mária mondaná: všecko jedno), a DK tüntetésén még sikerült pár képet csinálnom. Ezeket osztom meg most a Nyájas Olvasóval. A képek nyersek, mert a laptopomról hiányzik a kedvenc képszerkesztő programom.

1988. március 15-én volt az utolsó betiltott - és szerintem a legszebb - március 15-i tüntetés.

Olyasmiket követeltünk, amiket Petőfiék is 1848-ban, és amiknek most is érezzük a hiányát. Például azt, hogy a sajtó, a média legyen független a hatalomtól, legyen szabad, tartsa fő feladatának a hatalom ellenőrzését. Ma a közmédia kormányszócsővé vált. Sajnos nemcsak mostanra, hanem már a kilencvenes évek közepére, amikor hosszú vita után az SZDSZ is hagyta, hogy a parlamenti pártok viszonylag arányosan képviseljék magukat a médiatestületekben. Mára pedig már az ellenzéknek semmi beleszólása sincs a közmédiák működésébe.

Akkor lesz szabad a sajtó, ha a közmédiák vezetése - televíziók, MTI, rádiók - függetlenedni tud minden politikai oldaltól. Erre a legjobb és legcélszerűbb (mert egyben legtakarékosabb) eszköz, ha megszűnnek az állami tulajdonban lévő médiák.

Követeltünk szabadságot, demokráciát, jogállamot, valódi piaci reformokat, amelyekben most is hiányt szenvedünk, mert az 1989-ben kikiáltott köztársaságunk 2010-ben, Orbán másodszori hatalomra kerülésével megbukott. Mindent elölről, a kályhától kell kezdenünk.

Odáig jutottunk, hogy a kétharmados kormánytöbbség visszamenőleges hatállyal akadályozza meg egy parlamenti frakció megalakulását és működését. Orbán fél Gyurcsánytól, és teljes joggal.

Azt gondolom, hogy egy óra múlva az V. kerületi Egyetem téren van a helyem, ahol a Demokratikus Koalíció ünnepel. És onnan vonulunk át a Milla tüntetésére. Tartson velem, aki tud.

A gyerekek az iskolában papírcsákót ragasztanak, eléneklik a gáboráronrézágyúját, elszavalják a talpramagyart. A Fidesz-kormány plakátján ott a semmitmondó felirat: "tisztelet a bátraknak". Tízezerszer is elmondják, hogy "a márciusi ifjak" hősök voltak és "magyarok", sőt "nemzetiek", és azt is, hogy szembeszálltak "Béccsel", mint szűk másfél évszázaddal korábban a még 1848-ban is (nótájával együtt) betiltott Rákóczi.

De hogy mi volt a pesti forradalom résztvevői számára ez a - Petőfi verse szerint való - "tizenötödik marczius 1848", arról nem beszél senki. Legfeljebb majd - ebben bízom - a Demokratikus Koalíció (V. kerület, Egyetem tér, 14 óra) és a Milla (Szabad Sajtó útja, 15 óra) tüntetésének szónokai. A nyugatos és demokratikus ellenzék ünneplői.

"Szabad a sajtó! ... - írta naplójába aznap késő este Petőfi. - – Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs ... Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?"

A szabad sajtó és a szabadság, akárcsak a modern, negyvennyolcas értelemben vett nemzet, európai, nyugati, szubverzív, felforgató találmány. Felforgató, mert radikális szakítás az ezer éves, alattvalói, hűbéri hagyománnyal. Petőfi le is írja két nap múlva, 17-én:

"Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangéliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak, őrjöngtek bennem! [...] A mint nézték a jövendőmondók a gyermek Jézust a jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen új meteort, ezen délifényt, mely születésekor is nagyobbszerű volt minden éjszaki fénynél, s melyről meg volt írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot. És úgy lőn. Olaszországban tölté gyermekségét, vándorolt fölfelé, egyszerre Párizsban termett, mint férfi, onnan kikergette Lajos Fülöpöt, miként Krisztus az adóvevőket Jeruzsálem templomából. Oh mikor meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublica! ... Egy Pesttől távoleső megyében utaztam, és ott egy fogadóban lepte ... rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. Vive le république! kiálték föl, aztán némán merően álltam, de égve mint egy lángoszlop."

Maga a március 15-i kokárda, sőt maga a három színű zászló és szalag, a trikolor is nyugati, európai, francia és olasz eredetű.

A március 15-i 12 pont gyökeresen szakít a "nemzet" addigi fogalmával is. A "nemzet" a reformkorig a néhány tízezer emberből álló hűbérurak, a - mint a neve is mutatja - "nemesek" gyülekezetét jelentette. A "nemzet" nem adózott, hanem a politikai közösségből kirekesztett nép (a nép!) adójából élt, akik nemcsak megtermelt javaikkal, de munkájukkal is - lásd még az "úrbér" címszónál - kényszerültek a fölöttük álló "nemzetet" szolgálni. A forradalom hatására Pest polgármestere aláírta a "közös teherviselésről" és "az úrbéri viszonyok megszüntetéséről" szóló követeléseket, és ezzel létrejött a minden magyar alattvalót - magyart, románt, szlovákot, keresztényt és zsidót - magába foglaló politikai közösség, a modern, 19. századi magyar nemzet (a pozsonyi országgyűlés után valóságosan is).

A világ persze nem változik meg egyik napról a másikra. Mondják, hogy a március 15-i pesti vásárból egy-két nap múlva hazatérő székesfehérvári polgárok nagy nemzeti felbuzdulásukban saját városukban elindultak - zsidót verni. Arról pedig Petőfi is ír itt idézett naplójában, hogy a pesti német polgárok nem voltak hajlandók a nemzetőrségbe zsidót fölvenni. "... avagy nem áll-e azon e jelszó, és nem kiáltottátok-e velünk: Szabadság, egyenlőség, testvériség?" - kérdezi a naplóíró a zsidóellenes pestieket, majd így folytatja: "De legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett nehány zugprókátor, kik most széltire prédikálnak a zsidók ellen, s a ki az igazság mellett szót emel, arra a megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegetve. A nyomorúk! nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy ő nálok becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanismus barátai."

Petőfi egy percig sem tolerálta a zsidóellenes intoleranciát, hanem - "emberhez illik, hogy legyen joga!" - kiállt az 1789-es francia forradalom emberi és honpolgári jogi deklarációja (Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, franciául: La Déclaration des droits de l'Homme et du citoyen) mellett.

Egy percig nem vitatom, hogy a forradalmat követő szabadságharcban az ország vezetői - de nem Petőfi, aki élete csúcsán is, nyilván szlovák anyanyelvének is köszönhetően, csak egy őrnagy volt a lengyel Jozef Bem oldalán - méltatlanul bántak az etnikai kisebbségekkel (a nemzetiségekkel), és nyelvileg, kulturálisan, vallásilag is asszimilálni kívánták őket a kulturális értelemben vett magyarságba. (Ez maradéktalanul csak a zsidóságnak tetszett.) Ezzel meg is ásták a szabadság - közös - sírját. De hatalmas különbség, hogy nem kirekeszteni akarták a kisebbségeket, mint a huszadik századi etnonacionalista, darutollas, nyilas, jobbikos és bayerzsoltos nemzettagadók, hanem - befogadni.

És végül: ha 1848-nak nem is minden résztvevője volt köztársaságpárti, Petőfi egyértelműen igen. Ezt írta: "Respublika, szabadság gyermeke / S szabadság anyja, világ jótevője, / Ki bujdosol, mint a Rákócziak, / Köszöntelek a távolból előre! [...] Ha meg nem érem e nagy ünnepet, / Barátim, emlékezzetek meg rólam... / Republikánus vagyok s az leszek / A föld alatt is ott a koporsóban! / Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok / Síromnál éljent a respublikára, / Meghallom én azt, s akkor béke száll / Ez üldözött, e fájó szív porára."

Vagyis a 15-dik marczius 1848 nem papírcsákó és gáboráronrézágyúja, nem is egyszerűen csak a "tisztelet a bátraknak" üresen kongó dumája, hanem ma is a nyugatos, európai, liberális értékrend, az emberi és polgári jogok napja, a világiasság, az államtól független magán- és közmédia, az antiszemitizmussal és egyéb kisebbségellenességgel, szegregációval szembeni kérlelhetetlen intolerancia, a köztársaság-pártiság, a republikanizmus, a korona néküli kiscímer és - mások mellett - Petőfi Sándor ünnepe. Valaki mondja el már ezeknek is.

És persze jöjjön ki az utcára mindenki, aki a 15-dik marczius 1848 híve. A többiek meg bátran maradjanak otthon.

Mottó Máraitól: Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban; ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből, a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény, magyar úri ember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar”, vagy “úriember”, tartani a markát s akeresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a “jobboldaliság” igaz értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedik, reménytelen: talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt: de szíve mélyén örökké visszasírja a “jobboldali,keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett “előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezés tényét. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.

***

Olvasom ám Ronagyuri blogjában, hogy az Országgyűlés elölülője szerint - így hívták régen az elnököt - a világgá üldözött Kertész Ákos mellett kiállók nem "csillapítják" az antiszemitizmust, hanem növelik. Ezt mondta állítólag az Echo Tévében, hazánk leginkább antiszemita médiájában (a Kurucinfo cigányozása hozzájuk képest egészséges maszturbáció).

Csakhogy az antiszemitizmust nem csillapítani kell, hanem kitiltani a szalonképes médiából, az antiszemita televíziókat-rádiókat eltüntetni a kábelszolgáltatók választékából (Kövérestül-Szélesestül-Bayerostul), az Európa- és zsidóellenes táblákkal vonuló "békemenőket" megbélyegezni és ignorálni, a náci Jobbikot a hatályos törvények alapján betiltani, a Kövér- és Orbán-féle - az antiszemita médiáknak nyilatkozó, Bayerekkel-Bencsikekkel szóba álló, a nacionalizmussal elvakított ország pénzéből százmilliókat lenyúló, hétpróbás oligarchákkal pálinkázó és pezsgőző nemtaggyűlésező - figurákat pedig kitiltani Európa és a világ művelt szalonjaiból.

Vajon azért ment Kövér László az ország első számú antiszemita televíziójába, hogy "csillapítsa" az antiszemitizmust? Lehetséges. A "csillapított" antiszemitizmus azonban a Fidesz és csatolt részei számára azt jelenti, hogy ők - és nem a náci Jobbik -  beszélnek idegenszívűekről, ők - és nem a náci Jobbik - szajkózzák a "bankárkaszt"-dumát (szegény Pál utcai hölgyismerősöm, aki a "bélgyárba" jár belet mosni fillérekért nem is tudja, hogy ő a bankárkaszthoz tartozik), ők - és nem a náci Jobbik - nyúlják le a szélsőségekre fogékony focihuligánokat és szavazókat.

Ahogyan a 2006-os gyújtogatással, kődobálással, tankelkötéssel egybekötött puccskísérleteket sem a Jobbik szervezte, viszont mindeddig ismeretlen éceszgéberei - ahogyan az az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének titkos távirataiból is kiderült - folyamatosan kapcsolatot tartottak Orbán "környezetével".

Óvakodjunk tőlük. Amikor a hatalom a nacionalizmussal és az antiszemitizmussal eteti a népet (és mi más volna a szélsőséges médiában való Cipolla-show, mint a fenti drogokkal való beetetés?), akkor vagy lopni készülnek, vagy háborúzni. Csak az arany és a vér, a Vér és az Arany érdekli őket. Menjünk ki az utcára, és tanítsuk meg őket nyüszíteni.

A régi vicc szerint amikor megindult a szovjet televízió második műsora (az elsőn helyi szokás szerint a pártkongresszust közvetítették), a képernyőn egy katona állt dobtáras géppisztollyal, és azt kérdezte: kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?

1.

A minap írtam egy posztot Husonyica Jánosról, aki nagy nyomorban él az élettársával Bánrévén, és egyúttal a hitvesi szeretet példája. Gyalog látogatta meg - naponta! - a feleségét a miskolci kórházban, és azóta is naponta a nyakába veszi a 26-os utat, hogy egyházak, segélyszervezetek segítségét kérje a megélhetésükhöz.

Jelentem, ma - Ózdról Sajókaza felé autózva - megkerestem a házukat (a postacím: Husonyica János, Bánréve, Mikszáth Kálmán utca 8.), ahol csak a - mint kiderült: roma - asszonyt találtam otthon. Elmondta, hogy egy bloggertársunktól máris kaptak 3000 forintot, és köszönik szépen. Én is köszönöm.

2.

Ez talán csak "személyes érdekű apróság". Megjelent velem egy interjú a Népszavában, mindenkinek ajánlom a figyelmébe. ITT.

A Youtube-ra is felkerült a biztonsági kamerának az a vágatlan felvétele, amely megerősíti, hogy a kazincbarcikai kapitányság rendőrei a rendőrségi törvényt és a szolgálati szabályzatot megsértve, tehát jogszerűtlenül bilincseltek meg a sajókazai Dr. Ámbédkar Buddhista Gimnázium aulájában 14-16 éves gimnazistákat. A biztonsági kamera felvételén én is ott vagyok. (Éppen kijövök lovari óráról az egyik teremből, és mielőtt elhagynám a kamera látószögét, a zsebemből elővett mobiltelefonnal készítek egy fotót a rendőrök között távozó egyik kislányról. A fotót, amely több lapon és több lapban is megjelent, az Indexnek küldtem át, de egyik korábbi posztomban is és a Facebookon is nyilvánosságra hoztam.)

Lássuk a biztonsági kamera felvételét:

A videón világosan kivehető, hogy a gyerekek nem tanúsítottak ellenállást, nem támadták meg a rendőröket, nem próbáltak meg szökni, így semmi szükség nem volt kényszerítő eszköz használatára.

A Rendőrségi Törvény szerint "16. § (1) A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhat. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható."

A Szolgálati Szabályzat szerint "(3) A kényszerítő eszköz alkalmazását előzze meg:
a) a jogellenes magatartás abbahagyására való felszólítás, 'a törvény nevében' szavak előrebocsátásával (...) Az (1) bekezdésben meghatározott kényszerítő eszközöket nem szabad a támadás, ellenszegülés megszűnése, megtörése után alkalmazni."

Mivel itt ellenszegülés egyáltalán nem volt tapasztalható, a bilincset elő sem kellett volna venni. Sőt a gyerekeket - akik állítólag korábban már "részleges beismerő vallomást" tettek a kapitányságon - elő sem kellett volna állítani, elég lett volna idézni a rendőrségre, ahol korábban - az iskola tudta nélkül, hiszen a szóban forgó utcai dulakodás kb. két hete az iskolán kívül történt - kihallgatásukon rendben megjelentek.

Az esetről beszámol a Petőfi utca nevű blog is. Idézem:

Az egyszerű idézés helyett bilincsezéssel felturbózott iskolai előállításba torkolló történet miatt az intézkedő rendőrökkel szemben hivatali visszaélés gyanúja merülhet fel. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség sajtóosztálya munkatársunktól hallott először a történtekről, és hétfőre ígért tájékoztatást arról, hogy várható-e vizsgálat a rendőrök eljárása miatt.

"Az intézkedés szakszerűen és jogszerűen történt, ugyanis a szolgálati szabályzat értelmében az intézkedő rendőröknek joga van bilincset használni, amennyiben szökés vagy önkárosítás veszélye forog fenn” - mondta kérdésünkre Egyedné Novodonszki Éva a BAZ megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. A Petőfi utca megkapta az iskolától a biztonsági kamera felvételeit, amelyen két tanuló megbilincselése és elvezetése látható. Ezen úgy tűnik, hogy az előállított diákok semmilyen ellenállást nem tanúsítanak. A helyzet leginkább nyugodtnak tűnik, a rendőrök magatartása, figyelme és mozgása nem utal semmilyen veszélyhelyzetre.

Hallom ám, hogy az értékpluralizmusra nem különösebben érzékeny - tegnap megalakult - Magyar Családtudományi Társaság küldetésinyilatkozat-tervezete szerint a mai média "botrányosan primitív, hazug, káros és kultúraellenes. A testi-lelki egészséget ajánló produktív életpálya, a felelősségteljes párkapcsolatok és a majdani házasságra történő felkészítés helyett egyéjszakás kalandokra, szingli, mingli, biszexuális és poligám életmódra buzdítanak, miközben a hűséget és a házasságot elavultnak, egészségtelennek, sőt néha nevetségesnek tüntetik fel. Az egyetlen nemi társra való törekvés pedig fel sem merül a palettájukon. Teszik mindezt büntetlenül a huszonegyedik század Európájában és így hazánkban is."

Én - bár több, mint három évtizede az első házasságomban élek, három gyereket neveltünk fel - nem buzdítok senkit sem szingli, sem mingli életmódra, igaz, házasságra sem. Mindenkinek magának és esetleges partnereinek kell eldönteniük, hogy kivel és hogyan szeretnének élni. Azt azonban botrányosnak tartom, hogy a huszonegyedik század Európájában a fundamentalista szervezet létrehozására a Nemzeti Erőforrás Minisztérium háttérintézményeként működő Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben került sor, egyik alelnöke az állami intézet vezetője, részt vett az alakuló ülésen a Fidesz parlamenti képviselője és Téglásy Imre, a radikális magzatvédő Alfa Szövetség elnöke is.

Programjukat pedig az Európai Uniótól lejmolt támogatásokból szeretnék - nyilván kétharmados kormányzati segítséggel - megvalósítani.

Miközben a világ egyre több országában szexuális tekintetben is szabadság van, melegek kötnek házasságot, a mi keresztény tálibjaink elutasítják a házasság előtti és házasságon kívüli nemi életet, a homoszexualitást, a melegek házasságát (és élettársi közösségét is!), az abortuszt, és mindazt, amit a világnak a hatvanas évek szexuális forradalma jelentett. Mint jó keresztények, nyilván azt sem nézik jó szemmel, ha a szexuális partnerek gumióvszert használnak, betiltanák az orális szexet és minden olyan örömszerzést, amely nem kifejezetten a gyermeknemzésre irányul.

Illő tisztelettel kérem a keresztény tálibokat futtató Orbán-kormány minden tagját és támogatóját, hogy a saját micsodájukkal játsszanak, esetleg - szigorúan kölcsönös beleegyezés esetén - az egymáséival, a felnőtt, felelős és szabad állampolgárokét pedig hagyják békén. Beleértve az enyémet is.